1926-ban Bittera Gyula kezdetben 5, később 125 holdon, a bencés apátságtól bérbe vett földön telepített levendulát. Először 1931-ben arattak itt. Ekkor már megvolt a három, rézből készült lepárló a Külső tó partján, majd átvitték őket a Belső tóhoz. 1932-ben a gőzlokomotívot stabil gőzkazánra cserélték.

1949-ben alakult meg az Állami Gazdaság. Az apátság birtokának nagy része és Bittera Gyula államosított levendulása is tulajdonába került. 1956-ban újabb területekkel gyarapodott. Az egyéni gazdák által átadott földterület mintegy felén illóolaj-növényeket termeltek. Bittera Gyula lepárlója még a hatvanas évek elejéig működött.

Az Állami Gazdaság megszűnése után a terület kézről kézre járt: a Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Vállalat, a Kertimag és Gyógynövény-termelő Gazdaság, az Öreglaki Állami Gazdaság, végül a Badacsonyi Állami Gazdaság vette át.

1965-től a Badacsonyi Állami Gazdaság birtokába került a levendulás. 1966-ban hozzákezdtek az ültetvény felszámolásához. Csak az Öreg-levendulás bokrai maradtak meg – egyre fogyatkozó számban.

1997-ben megalakult a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, és tulajdonába került a tihanyi levendulás.

1995-től kezdve a Zátonyi család újratelepítette a levendulát az - akkor még - a Természetvédelmi Hivataltól bérelt területen. „Először Győrszentivánba szállítottuk a levendulát, ahol saját lepárlót építettünk. A sajkodi kutatóház udvarán egy nagyobb teljesítményű, 1200 literes üsttel kialakított, Bittera eredeti terveit figyelembe véve, Harsányi Zoltán, a győri Szeszgyár mérnöke által tervezett lepárlóval 2002-ig dolgoztunk, végül a Kerepesen működő Silvestris Kft., illetve a Pannonhalmi Bencés Főapátság kertészete végezte a lepárlást.” – Zátonyi Szilárd

A nemzeti park 2012-ben visszavette a területet.